AC/DC
Black Ice Tour :: A Koncert
Több generáció örök ACDC élményekkel gazdagabban!
Öregek és gyerekek, fiatalok és idősek együtt lengették karjukat
a hétfői ACDC koncerten. Hatalmas élmény a Rock and Roll vonaton
utazni...
Egy koncert amire közhelyek nélkül állíthatom nagyon sokan vártak.
Nem csak a 20 éves lázadó ifjúság, bár ők manapság más zenén nevelkednek,
hanem szó szerint három generáció számolta a napokat visszafelé,
vagy figyelte a visszaszámlálót itt az ACDC Hungary oldalán.
Kihagynék most minden előzményt a koncerttel kapcsolatban, és csakis
a hétfőről irnék. Délután 5-kor indultunk a 10 éves lányommal Pestre,
bekalkulálva a délutáni dugót, hogy kapunyitásra a Sportcsarnokhoz
érjünk. Volt
némi izgalom, mivel a dugó a tetőfokára hágott a Kerepesi úton, de
sikerült parkolóhelyet találnunk és 18:20-kor megérkeztünk.
Nem kellet sokat várni a bejutásra ekkor, azonban aki
később érkezett már nem járt ilyen jól, főleg hogy az eső is elkezdett
cseperegni. Szóval 10 perc alatt bent voltunk a biztonsági ellenőrzés
és a jegykezelés után.
Még szerencse hogy nem vittem sok pénzt magammal, mert egy rajongónak
igazi kánaán volt ami bent fogadott. Legalább 10 helyen lehetett
eredeti ACDC relikviákat vásárolni. ACDC villogó szarvacska 3e Ft
(vagy 10 euró) - mondjuk ezt nem úsztam, meg Vivien ehhez mindenléppen
ragaszkodott, és hogy tudna ellenállni egy szerető apuka egy ilyen
szívhez szóló kérésnek...
Ezen felül volt ACDC póló minden mennyiségben, ACDC plakátok, ACDC
zászlók, kis és nagy ACDC csecsebecsék, természetesen az összes ACDC
album és még sorolhatnám. A belső körfolyosó már ekkor zenget az
enyhén
italos Német rajongóktól, ami azonnal emelte az esemény hangulatát...
hozzáteszem nagyon sok külföldi volt.
Mi magyarok nem nagyon zajongtunk ekkor, főleg hogy rengeteg ACDC-n
felnőtt apukát és anyukát(!) láttam a Vivienhez hasonló korú gyermekeivel.
Nemes dolog a Rock-ra nevelni az ifjúságot. Minden szülőnek - magamat
is
beleértve - jutalompontot adok. Aztán jöttek mentek a 20 évesek,
a 30-asok, a 40-esek és az 50-es párok is, igazi többgenerációs esemény
volt ez.
Megkerestük a helyünket egy üdítővel a kezünkben, majd rövid fejcsóválás
után megállapítottam, hogy a 115-ös szektor bizony nem éppen a szinpad
közelében van. Volt időnk, hát jártunk-keltünk, amig ki nem kötöttünk
a 121-es szektor feletti folyosón, ami a mozgássérültek számára volt
fenntartva. Mivel szabad volt az első ilyen terasz, le is horgonyoztunk
és elhatároztuk, hogy inkább állunk, de itt maradunk a szinpadtól
10-15 méterre, a jobb oldali első szektor felett.
Jött 40 perc Answer, meghallgattuk, aztán jött vagy fél óra szünet
és még mindíg azt figyeltük mennyi üres hely van a koncerten. Közben
folyamatosan hívtam Spanyiel Péter barátomat - aki nemkülönben a
Robinzoncirkusz zenekar gitárosa: robinzon.try.hu -
mivel Ő kint rekedt a fiával, hogy hol van már. Kiderült kisebb
gubanc volt a koncert előtti órában a nézök beengedésével, igy bent
kb. 8 ezren, kint meg kb. 6 ezren voltak még ekkor.
Lassan eltelt a várakozás ideje, elsötétült a szinpad és óramű pontossággal
belekezdett az ACDC az esti Show-ba.
A bevezető intró után a természetesen a Rock N' Roll Train volt
az első szám, irtózatos hangerővel. Igazi szívet melengető élmény
volt 1991 után ismét az ACDC-t látni élőben. A szám után Brian lazán
nyomott egy "Hello Budapest"-et, majd közölte hogy nem
beszéli a nyelvünket, ezutám már csak "Craizy Budapest"-nek
titulált minket a maga nagyapai jóindulatával. Hozzáteszem talán
a 121-es szektor
volt az egyetlen, ahol nem járt jól aki az ülőhely kedvéért vett
ide jegyet, mert a koncert első percétől felállt az első 1-2 sor,
innentől meg mindenkinek állnia kellett aki látni is akart valamit.
Ja persze a végéig le sem ültek.... A "B" szektor nagyon
brutálan nézett ki rengetegen voltak ott.
Jöttek
sorba a számok megállás nélkül... azaz minden szám után 2 perc pihenőt
rendeltek maguknak, ilyenkor elsötétült a szinpad, amig
a zenészek Phill Rudd körül összegyűltek, megitták a kis frissítőjüket
és megtörölköztek. Hell Ain't A Bad Place To Be -t
követte a Back
In Black, majd a következő dal az új albumról a Big
Jack. Elmaradhatatlan
kedvenc a zenekart fémjelző örök rocksláger a Dirty Deeds
Done Dirt Cheap, majd a Shot Down In Flames a
Highway to Hell albumról. Mondanom
sem kell a tombolás kötelező volt amikor megszólalt a Thunderstruck riffje.
Következett a Black
Ice szintén az új albumról. Minden idők legnagyobb rock-blues
száma az ACDC-től a The Jack. Megérkezett a harang
a magasból amelynek zsinórjára
Brian
felpattant
és lengett párat, ez volt a Hells Bells. Ezután
következtek a
Shoot To Thrill, az új albumról a War Machine,
az Anything
Goes.
Az
utolsó blokkban a legnagyobb szerzemények jöttek sorban: a You
Shook Me All Night Long, a T.N.T., Whole
Lotta Rosie és a Let
There
Be
Rock. Leirhatatlan katarzis élmények voltak ezek. A Let There Be
Rock alatt szólt Angus majd 10 perces szólója. Csodálatos!
Hihetetlen tempóban és energiával nyomták végig a koncertet. Minden
benne volt ami szokott, Angus szólója, Angus sztriptíze.... azaz
egy valami mégiscsak hiányzott a Let There Be Rock alatt, mégpedig
nem láthattuk a gitározó Angust Brian Johnson nyakában. Habár
a korukat letagadhatják, de vannak már olyan erőelemek amire nem
vállalkoztak. A két background gitáros Malcolm és Cliff szinte rezzenéstelenül
játszották végig a 2 órát. Úgy álltak ott mint két kőszikla.
Így
is azt nyújtották amire vártunk, hozták a formájukat, az egész koncertről
tényleg csak szuperlativiuszokban lehet beszélni. A végére
jött a ráadás, benne a leghíresebb számuk a Highway
To Hell és a For Those About To Rock (We
Salute You) , ahol a Népstadion 12 ágyúja helyett most csak hatot
sorakoztattak fel, de azok is igen
nagyokat szóltak a szám közben.
A koncert végén sikerült időben elhagyni a Sportarénát, örök élménnyel
lettünk gazdagabbak a lányom és én, aki miután beszállt a kocsiba
a villogó szarvacskákkal a fején 3 perc alatt elaludt. Igy mentünk
hazáig.....
Köszönjük mindenkinek aki tett valamit a koncert megvalósításáért,
köszönet a LiveNationnak, köszönet a Ticketpro-nak,
köszönet a Budapest
Sportarénának és KÖSZÖNET A MAGYAR RAJONGÓKNAK akik ott
voltak.
És akiknek nem jár köszönet azok a nepperek voltak, akiknek
sajnos sikerült lehúzni jópár rajongót és akik miatt elég sok üres
hely maradt az eladatlan jegyek miatt.
Salute: Sbs azaz Stefán Zoltán főszerkesztő.
Track lista 2009 március 23-án: 1. Rock N’ Roll
Train
2. Hell Ain’t A Bad Place To Be
3. Back In Black
4. Big Jack
5. Dirty Deeds Done Dirt Cheap
6. Shot Down In Flames
7. Thunderstruck
8. Black Ice
9. The Jack
10. Hells Bells
11. Shoot To Thrill
12. War Machine
13. Anything Goes
14. You Shook Me All Night Long
15. T.N.T.
16. Whole Lotta Rosie
17. Let There Be Rock
Ráadás:
18. Highway To Hell
19. For Those About To Rock (We Salute You)
További cikkek a budapesti ACDC koncertről
|