AC/DC Black Ice Tour :: Az AC/DC története

2. A korai évek, 1973-1974

Az első sikeres megmérettetést 1974-től számtalan fellépés követte, miközben több tagcsere történt. Noel Taylor váltotta az első dobost akit Peter Clark követett, Neil Smith lett az új basszgitáros de ő is távozott, helyét Rob Bailey foglalta el. Saját dalokkal ekkor még nem büszkélkedhettek, jobb híján Chuck Berry, Beatles és Rolling Stones feldolgozásokat adtak elő.

Legidősebb bátyjuk George Young és barátja Harry Vanda vették őket szárnyaik alá, így ebben az évben az Albert Studiosnál felvették első saját szerzeményeiket, a Can I Sit Next To You Girl-t és a Rockin’ In The Parour-t.

Az első kisméretű korongot Ausztráliában az Albert Records, Új –Zélandon a Polydor adta ki, és már ebben az évben rögzítették az első klipjüket is .

Dave Evans lassan lemorzsolódott, a zenekar egyre elégedetlenebb volt vele, sőt még elszámolási vitába is keveredett a producerekkel, így úgy döntöttek, lecserélik a frontembert.

Ronald Belford Scott a zenekar road sofőrje volt akkoriban de nem dicsekedett sokat előző énekesi pályafutásával. Scott korábban a The Spectors, a The Valentines és a Fraternity zenekarok énekese volt nem túl nagy sikerrel. Egy közös esti iszogatás alkalmával hallotta a másik asztalnál ülve, hogy a zenekar új énekest keres, mire átszólt hogy Ő szívesen megpróbálná. Rögtön mosolyt csalt a Young fivérek arcára a beszólása, de az első meghallgatások után kétség sem merülhetett fel, hogy Bon Scott lesz az új énekes. És innen már nem volt többé megállás….egészen 1980-ig, de ne szaladjunk így előre.

Malcolm volt a zenekar esze, a vezéregyéniség, aki a háttérből nyomta a húzós alapot, Angus kitalálta a rövidnadrágos, hátitáskás fenegyerek figurát, míg Bon adta a zenekar varázsát. Angus a kezdeti időkben mindenféle jelmezekkel próbálkozott, volt Zorró, Pokember, Gorilla és még Superman is, magát nemes egyszerűséggel Super-Ang-nak nevezte. Végül ismét Margaret testvére unszolására öltötte magára a máig is jól bevált Ashfield Boys High School Sydney uniformisát.

Hát igen, ez már a vérbeli AC/DC volt. Sorba járták a nagyvárosokat, a legkisebb, és legfüstösebb klubtól sem riadtak vissza, ha fellépési lehetőség adódott, így szép lassan megismerte a zenekart az Ausztrál klubvilág, koncertjeiket egyre nagyobb helyre kellett méretezni, lassan a kis klubok szűknek bizonyultak.

Tovább a 3. fejezethez >>>

Vissza a lap tetejére >>>